2015. október 3-án, szombaton 17 órai kezdettel Parastúdió ismét bemutatja a KASZAP c. spirituális oratóriumot a Párbeszéd Háza dísztermében (1085, Budapest, Horánszky utca 20.). A belépés díjtalan!
Kaszap István (1916-1935) az 1930-as évek második felétől a II. világháború végéig a katolikus magyar ifjúság egyik eszményképe volt. Önszorgalmának és módszeresen beosztott időrendjének eredményeként eminens tanuló lett, miközben kiváló sportoló is volt, regionális tornászbajnok. Szerzetes-pap akart lenni, ezért érettségi után felvételét kérte Jézus Társaságának rendjébe. Nem sokkal később az addig teljesen egészséges, atletikus alkatú fiatalember erőnléte rohamosan romlani kezdett. A szervezetét kikezdő gyulladások okát nem tudták biztonsággal diagnosztizálni; idővel a szerzetesi jelölti időt is fel kellett függesztenie. Kaszap azt gondolta, torokmandulájának eltávolítása megszüntetheti a gyulladásokat, ezért műtétet kért, de a probléma nem oldódott meg, szervezete teljesen kimerült. Gégemetszést kellett végrehajtani rajta, amit nem sokkal élt csak túl. Betegségét mindvégig türelemmel és nagy lelki erővel viselte, nem lázadt miatta. Azokat az embereket is ő vigasztalta betegágya mellett, akik értetlenül figyelték, miért engedi ezt Isten.
Halála előtt egy kis darab papírra feljegyzett, szüleinek szánt sorai hamarosan szállóigék lettek: „Isten veletek! Odafönn találkozunk. Ne sírjatok, mennyei születésnap ez. A jó Isten áldjon meg benneteket!”
Szülővárosában, Székesfehérváron temették el. Sírja nemsokára zarándokhely lett, ezért hamvait a Prohászka emléktemplom falába helyezték át. Néhány éven belül számtalan közbenjárásának tulajdonított csodameghallgatást jegyeztek fel. Boldoggá avatását szinte azonnal elindították, bár mindezidáig nem zárult le.
Életrajzírója, Endrődy László lejegyzése szerint Kaszap István a betegek szentségét kérte közvetlenül halála előtt. Amikor az ügyeletes nővér a kórházi lelkésszel visszaérkezett hozzá, már nem tudott kommunikálni, de szeme nyitva volt, a levegő sercegése hallható volt még a gégemetszésbe illesztett csövön. A légzés csak fél órával ezután állt le.
A Parastudio és a Párbeszéd Háza közös produkciója ezt az utolsó fél órát, Kaszap belső kálváriáját próbálja feldolgozni haldoklásának stádiumában, absztrakt vízióba állítva, ahol egy halálra ítélt ember számon kéri önmagát, mit tehetett volna a halállal szemben az élet javára. Mi lett volna Isten valódi akarata: tovább élni/ küzdeni az életért vagy halni hagyni önmagunkat? A betegség mi magunk vagyunk vagy Isten ajándéka? Ezáltal sorsunk szent vagy inkább szentség képébe rejtett önpusztítás. Kaszap kísértései Jób szenvedéseihez mérhetők. A valódi kínt nem a test szenvedi el, hanem a lélek, amely igaz akar lenni, miközben nem tudja, kinek válhat játékszerévé a kiszolgáltatottsága során.
Kaszap István naplójegyzetei, kortárs tanúvallomások, valamint József Attila, Sík Sándor, Ortega y Gasset, Sigmund Freud és Popper Péter szövegeinek felhasználásával összeállította és rendezte: Liszkai Tamás
Előadják: Boldizsár Nikoletta, Gémesi Márta, Liszkai Tamás, Punk Mária
Az előadás után Sajgó Szabolcs SJ beszélget az alkotókkal “Ne add fel!” címen.
Az előadás a Kaszap-év és a Jezsuita Sziget rendezvénye.
Az eseményhez itt csatlakozhatsz a Facebookon is.
