MAGIS – Ne rejtsd el azt, ami vagy!
Csend van, sajátos csend: emberi szuszogás és a kerekek kattogása alkotja. Egy kis hatszemélyes hálófülke legfelső priccsén fekszem és a gondolataimat rendezgetem. Reggel nyolcig, amíg a vonat befut a „Keletibe” még sok idő van. Hála rezeg bennem mindazért, amit megtapasztaltam ez alatt a 10 nap alatt.
Magis – experimentum – fesztivál. Magyarország – Lengyelország – Litvánia.
Igen, 10 nappal ezelőtt július 10-én ismét elkezdődött – vagy inkább folytatódott – a szociális experimentumunk: „Playing together – játsszunk együtt!”. Tábornak nem nevezném, sokkal inkább egy „életérzésnek”, ami akkor lesz a tiéd, ha beleadod magad, megvenni nem lehet. Egy maroknyi – 14 fő – 18 és 30 év közötti fiatal, közöttük magyar, szlovén, szlovák és lengyel származásúak úgy döntöttek, hogy 5 napot ajándékoznak az életükből Miskolcon az Avas lakótelepi roma, nem-roma gyerekeknek. Közös játék, közös ebéd, majd készülés a következő napra. A Máltai Szeretetszolgálat játszóterén, az ott dolgozók segítségével valami szép jött létre. Öröm, játék és időnként gyermeki veszekedés járta át a világ ezen részét. De a legerősebb az elfogadás, az odafigyelés volt. Egymásra és Istenre. Vele együtt jöttünk játszani a gyerekekhez. Reggel egy közös imádsággal, elmélkedéssel kezdtük el a napot, majd amikor visszatértünk délután a szálláshelyünkre – A Jezsuita Gimnázium kollégiumába – szentmisével és esti közös megosztással mélyítettük el az aznapi élményeinket. Ezekben a megosztásokban volt öröm és volt nehézség. Az összetartozást éltük, élhettük meg, azt, hogy valóban hordozzuk egymás terhét. Csendes odafigyeléssel, jó szóval, egy bíztató mosollyal.
A gyerekek őszinték, ez a tapasztalatom. Ha megszerettek vagy ha éppen nem szeretnek vagy valami bajuk van, nem rejtik el. Hálás szívvel tanulom tőlük ezt. Segít, hogy megéljem az érzéseimet, azt, aki vagyok. A legerősebb élmény ebben az öt napban a búcsúest volt, amit a taizéi csoporttal együtt terveztünk meg. Meghívó készítése a szülőknek, rokonoknak, sütemény „sütés”, amiben a gyerekek is részt vettek, énekek gyakorlása. Kíváncsian vártam, hogy vajon mennyien érkeznek majd meg. Este fél kilencre hirdettük meg, bizony nem túl korai időpontra. Aztán nyolckor már itt voltak. Mintegy harminc gyerek egyedül, szülőkkel, nagyszülőkkel. A legszebb ruhájukat vették fel. Csak néztem és igyekeztem befogadni ezt az ajándékot. Álmélkodó tekintetemre Móni a helyi segítőnk ennyit felelt: „Mert szeretnek titeket.”
A magis egy nemzetközi ifjúsági program, amiben több ország fiataljai vesznek részt különböző experimentumokban, jezsuita szervezésben. A „műhelyek” végét pedig egy közös fesztivál zárja le. Ez egyben nekünk európai jezsuitáknak is lehetőséget ad a találkozásra és az együttműködésre. Idén Lengyelországban Święta Lipka –ban a jezsuita zarándokhelyen rendezték meg. Az experimentumunk résztvevőin kívül – még Litvániából és Lengyelországból jöttek fiatalok. Nagy elfogadást és befogadást éltem meg. A négy nap közös élményei után – szentmise, koncert, megosztás, tánc, zenélés, ének, terítés, mosogatás – fizikailag kifáradva, lelkileg azonban megerősödve és feltöltődve búcsúztunk. Lengyel vendéglátóink csak adtak és adtak. Önmagukat és a barátságukat. Az éjszakai vonat, ami Varsóból indult, mindezt hazahozta velünk. Egy a Lélek, az adományaink különfélék, de ha Őt keressük, akkor megtaláljuk; egy mosolyban, egy ölelésben, a táncban, a közös játékban, munkában, a naplementében, a csendben.
Hiba György SJ
